Sok felszabadító érzés van: mikor sikerül valami, mikor valakival jót teszel, mikor látod, h valaki hálás neked, mikor ötös témazárót ír a közepes tanuló diákod. És amikor hű maradsz önmagadhoz.
Igen. Nagyon sokszor kerül az ember, és kerültem én is olyan helyzetbe, hogy azon gondolkodtam, hogy olyan dolgokat kellene megtennem, az lenne a jó, ha megtenném, ami távol áll sőt gyökeresen szembenáll a személyiségemmel. Mikor mérlegeltem, mindig a tettek következménye járt az eszemben és próbáltam meggyőzni magam, hogy nem is lenne rám akkora hatással és nem is veszítenék semmit a személyiségemből.

DE.

Veszítettem volna.És nagyon boldog vagyok és felszabadult, hogy képes voltam betartani azokat a határokat és szabályokat, amiket én a személyiségem tartópillérének érzek.
Nem a családi, nem a társadalmi meg efféle szabályok a fontosak. Ezeken mind túl lehet lépni,az a fontos, hogy sose veszítsük el önmagunkat. Mert ezt az árat semmi nem éri meg.
Igazából igencsak flow érzés, hogy (bár komoly gyomorproblémák árán:D) eljutottam eddig és ahogy Bánk bán leszakítottam a tündéri láncokat.

 

Game over honey.