Egy veszedelmes elme vallomásai

1. A kör (The Ring)
Nyilvánvaló, hogy ezzel a filmmel kell kezdenem, mert tényleg ez okozta a legmaradandóbb hatást. Tulajdonképpen a mai napig is tartó horrorrajongásom e film utánra datálható. Félreértések elkerülése végett NEM SZERETEM ezt a filmet. Rettegek tőle. Igen, gyerekes ösztön, de rettegek tőle. Ezt a filmet még fiatalon láttam, hát nem mostani darab, és előtte semmiféle horrort nem bírtam megnézni, mert fostam. Na egy akkori barátnőmmel felszívtuk magunkat és megnéztük. Én a horrorfilmeket 3 kategóriába sorolom. 1. teljesen átlagos nézhető darab; 2. félelmetes ezért néha nem nézel oda 3. olyan félelmetes, hogy MUSZÁJ odanézned. Na hát eez aaaztán a 3-as. Tudom, hogy nem nagy cucc ez a film de valami ösztönös zsigeri ponton talál el, s bizony azon az éjjelen, amikor láttuk és még jópár azutánin nem is tudtam nyugodtan aludni. Viszont ennek a filmnek köszönhetem, hogy átszakadt bennem valami és ma már szinte bármilyen horrorfilmet meg tudok nézni maradandó hatás nélkül.
2. Az ördöngősök (Les Diaboliques)
Ezt a klasszikus, francia darabot imádom. Sokkal jobban szeretem azokat a horrorokat, ahol a technika vívmányai nem rontották el az emberi leleményesség és hatáskeltés szenialitását. Ebben a filmben olyan fokú suspense van, állandó izgalom és ami a legjobb igazából nem lehet tudni, hogy mire megy ki a dolog, mi fog történni.A történet lényege, hogy van egy állami iskola, vagy árvaház nem tudom (franciául láttam angol felirattal és ez nem derült ki számomra) ahol dolgozik két nő és pár férfi a roppant zsarnok igazgató keze alatt. A pasi felesége az egyik nő, de viszonyuk rémes, a nő gyűlöli a vad és erőszakos férfit. Egy veszekedés után a két nő szövetséget köt egymással, hogy megöli a férfit. Ki is tervelik és végre is hajtják a gyilkosságot. És itt bizony még meeeeeeeessze nem ér véget ez a csavarokban remek képekben és párbeszédekben gazdag horrorfilm, amely a világ legjobb horrorfilmjei között foglal el méltó helyet. Simone Signoret meg amúgy is alap.
3.Ragyogás (The Shining)
Stanley Kubrick amúgy is a gyengém, mert hát Lolita, Dr. Strangelove, A Clockwork Orange,The Killing. Most ezek után mit mondjak. Zseni.Szóval ez a film egy regény, Stephen King azonos című regényének adaptációja, de messze túlnő a könyvön. Nyilván bölcsész mivoltom miatt is nem tarton túl nagy írónak SK-et. Remek fantáziája van és iszonyat jó sztorikat talál ki, csak úgy el tudnak csúszni a regényei. Legalábbis amiket én olvastam, mindig volt egy pont amikor "jaj neee máááár".Szóval ég és föld a film és a könyv , tényleg azon ritka eset egyike, amikor a film kenterbe veri a könyvet. Nyilván SK jobb rendező, mint amennyire jó író SK. Ez a film alapdarab, a zene, a képi világ, a párbeszédek, a színészi alakítások elképesztőek. Ez is olyan film, amit BÁRMIKOR meg tudok nézni. Nem igazán keltett bennem félelmet, talán csak először, amikor először láttam, egyedül éjjel, viszont olyan igazi filmmművészeti alkotás, amit szó szerint lenyűgözve néz az ember. Jack Nicholson alakítása zseniális, de hát hol nem az. Ezt a filmet a megalománoknak, munkamániásoknak ajánlom, hiszen mint tudjuk "All work and no play makes Jack a dull boy"
4. Nosferatu (Nosferatu, eine Symphonie des Grauens)
Hát ez is egy olyan klasszikus. Sztem nincs ember, aki ne ismerné fel a főhőst alakító rendkívvül érdekes arcú színészt.Max Schreck olyan szinten egy a főhős Orloc gróffal, hogy nem is tudom elképzelni nomrális emberként. Állítólag amúgy a színész a sztanyiszlavszkiji naturalista módszer híve volt, ezért forgatási szünetekben  se bújt ki a szerepéből, ezért fostak is tőle a stábtagok rendesen, nem is mertek a közelébe menni. 2000-ben forgattak is egy filmet, ahol már a színészt valódi vámpírrá teszik, aki a színésznő életéért cserébe ad ilyen hiteles alakítást. Ez a film amúgy egy 1922-es némafilm , és elképesztően csodálatos nézni és rájönni, hogy ebben az időbe, mindenféle modern technikai trükkök és kütyük nélkül pusztán a színész és a játéka ilyen csodálatos és horrorisztikus légkört tud teremteni.
5. A bárányok hallgatnak ( The Silence of the Lambs)
"Hallgatnak már a bárányok, Clarice?" Minden idők egyik legjobb trillere, igazi alapdarab. Na az ilyen filmek tényleg a kedvenceim, tehát nem az az ijesztgetős horrorfilm, hanem aminek egyik ereje abban rejlik, hogy teljesen elképzelhető, igaz is lehet, hiszen hány iszonyatos gyilkosság és egyéb bestiális tett került már a napvilágra, aminek tükrében ez a történet is bármikor megeshet a világban. Anthony Hopkins minden idők legkifinomultabb őrült gyilkosa, olyan karizmával rendelkezik, hogy a képrenyőn át szabályosan megbabonáz az a titokzatos intellektus, ami árad belőle. Hálistan azért néha előbújik belőle a téboly, s akkor észbe kap az ember lánya, hogy hóhó, az az ember, akire csillogó szemekkel nézünk amúgy arcok foggal való letépésre specializálódott.Megjegyzendő a filmmel kapcsolatban , hogy a sorozatgyilkost játszó, női rucikban táncikáló (zseniálisan játszó )színész karrierjét, nemhogy lendítette volna ez a kivételes alakítás, hanem inkább derékbatörte, alig alkalmazták,el kellett mennie dolgozni, de alig akarták felvenni. Ez is jól mutatja, hogy milyen ELKÉPESZTŐEN bárgyúak az amerikaiak. Ezután az jön, hogy a nácikat játszó színészeknél házkutatást tartanak, hátha ott fityeg valahol a szobában a Herr Führer képe.....