annyira utálom magamat. hihetetlen, hogy mennyire ismétlem önmagam. hogy vannak olyan bődületes hibáim, amiket nem tudok kijavítani, még akkor sem, ha már kismilliószor az orrom alá lett dörgölve, h Hé kisanyám, ezen változtatni kéne.
Utálom, h érzelmileg ennyire megzavarható vagyok, hogy elhiszek minden szirszart, mindennek hitelt adok, holott nem is igaz. aztán jön egy pont, és hopp megint ott vagyok, szivemben rőzsedalokkal, otthagyva a kereszteződésben. fcku this shti.
Utolsó kommentek