Egy veszedelmes elme vallomásai

Kétségtelen, hogy a barokk a kedvenc művelődéstörténeti korszakom. Lenyűgöz. Pedig hát  cseppet sem barátságos időszak, jezsuitákkal, kínzásokkal, inkvizícióval, vallásüldözéssel, haláltudattal. Mégis olyan burjánzó. Ugye a barokk időszak nem titkolt célja és…

Próbálkoztam a Cohen-dalszövegfordító versenyen, de csúnyán befürödtem vele, és több idegsejtem is bánta. A We take Manhattan c. számot akartam lefordítani a versenyre. Nyilván a tartalmi fordítással nem volt problémám, az igazi gondot a versbe, rímbe szedés adta, hogy…

Már nagyon régóta meg akartam nézni a Piaf-ot. Mégis nagyon régóta odázom. Nem tudom miért. Talán mert imádom Piafot és Marion Cotillardot is, és féltem, hogy nem azt kapom, amit vártam. Most megnéztem, és nem azt kaptam. Annál sokkal többet.Részese lehettem annak, ahogy az idol…

Madonnát lehet szeretni vagy nem szeretni, de az amit elért az egyetemes poptörténetben, az vitathatatlan. Személy szerint a Ray of Light tökéletes albuma óta nem kedvelem a munkásságát. Az American Life élete leggyengébb lemeze, a Hung up ugyan ütött, de érezzük a koppintást ugye,…

A Die Ärzte (köszönet az umlautért:D) német banda gimis korom nagy nagy kedvence, de a mai napi nagyon szeretem. Emlékszem, amikor a Rock and Roll Realschulével egy unplugged koncertet adtak és azt közvetítette az MTV, tátott szájjal ültem. Bela B amúgy is nagy idolom, ő a szépséges…