Pakolászom az egykori egyetemi jegyzeteim között, olvasgatom őket, nézgetem ,többek között, a középkori magyar széppróza órán a füzetbe írt aranyigazságokat, pl. "Az ásítás néma kiáltás" vagy azokat a pici órarajzokat ,amik az idő kínkeservesen lassú múlását jelzik:)
Persze ezek a dolgok hallatlan sok érdekesség között bújnak meg, mert hát mindig nem lehet 100 fokon égni, még akkor se ha az embert az irodalom tüze perzseli. Sztem mindenki életében volt már olyan egyetemi óra, amibe kicsit belehalt ő is:)
No lényeg ami lényeg, hogy az egyik füzetembe, amely egy modern irodalom előadáshoz tartozott, jóféle vicces sírversekre bukkanok, amiket közzéteszek, mert eszméletlen jók. Persze a legtöbbjén csak az fog röhögni, aki ismeri ezeket a szerzőket, de hát engedtessék meg hogy néha a szórakoztatni kívánt tömegek megkurtítsam az insiderekre:)
Itt nyugszik Palotai Boris
Eddig szar volt, most már por is.
A halálban is van áldás:
Itt nyugszik Rákosi... Jenő
Illés Bélát rejtik e rögök,
meséin már csak a halál röhög.
Itt nyugszik Weöres Sanyiga-
ü tojáséj, ü panyiga!
Passuth Lászlót takarja e keskeny halom,
siratja Esőisten,de nem az irodalom.
Itt nyugszik az öreg Kassák,
hogy végre ne baszogassák.
Itt nyugszik Zelk Zoltán,
pártjelvény akadt a torkán.
Itt nyugszik Gáspár Endre,
Lukácsot fordított héberről vendre.
Utolsó kommentek