HTML

Egy veszedelmes elme vallomásai

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkék

2009.10.02. 10:48 csipkerózsa

Mindennapi színházunk: Spamalot.

Holnap lesz a napja, hogy imádott előadásomat végre kis hazánkban is élvezhetem. Nagyon várom és nagyon kíváncsi vagyok. Londonban annyira fantasztikus élmény volt, ha nem is lesz ugyanilyen jó (hisz ahhoz a LONDON-tudat is adott némi pluszt ugye) legalább közelítsen, és ne magyaroskodják el a poénokat:)

Jaj, hát de szuper volt. Minden félelmem eloszlott, igazi kis flow-élmény.
Rólam tudni kell, hogy NAGYON NEM szeretem a musicaleket, egyszer láttam csupán azt a bizonyos Rómeó és Júliát, nos azóta visszasírom azt az elvesztegetett 3 órát.
De a Spamalot más, nyilván én elfogult vagyok, mert megszállott Monty Python és Gyalog Galopp rajongó is vagyok. Mindenesetre a sok angol poént remekül sikerült magyarra átvinni. Azok a részek, amiknél aggódtam, azokat is remek csavarral, zökkenőmentesen oldották meg, így minden poén megmaradt. Az England-Finnland poén itt Angol-Mongol, a zsidós rész helyett magyaros rész. (Ennek a résznek a lényege, hogy itt arról énekel Robin, hogy ha nincs zsidó a darabban, akkor nem lesz sikeres a darab. Nyilván nálunk ennek kicsit más a múltja és a színezete, így ezt megoldották: itt akkor nem lesz sikeres a darab , a magyarok nincsenek benne. "Hallotta? És milyen igaz!")
A zene nagyon jó, de az eredetiben is az, a cselekmény nagyon jó, de az az erdetiben is az. Magyar érdem viszont a remek gárda: külön ki kell emelnem a Herbertet alakító Serbán Attilát, mert minden pillanatban sírnom kellett a röhögéstől, ha csak ránéztem, illetve Robin/Szente Vajkot, aki az antihókiai szentgránát-jelenetnél (többek között) valami elképesztő hang és mimikai játékot mutatott be. Nagy Sándor még mindig irgalmatlanul jól néz ki, és annyira jó látni, hogy abszolút nem rabja annak, hogy ő "jó pasi". Tökéletes bohócot csinált magából a szerep(ek) kedvéért.És rámkacsintott:) Persze, utána keserűen tapasztaltam, hogy hűtlen lett és másra is:(:)Céda.
Arthur szerepében Szervét Tibor, aki játékában tényleg nagyon emlékezetetett Graham Chapmanra. Talán Hajdú Steve az , aki nem volt olyan bődületes, az angol Lancelothoz képest, ő feszélyezettebbnek tűnt.
Összeségében remek élmény volt, bár sajnálom, hogy csomó megszokott poént, ami már itt cseng a film után a fülemben, máshogy mondtak. Szóval megéri, az, ahoyga színdarab bevezető hangszórószövege is utalt rá, már már arcpirítóan drága jegyet megvenni a magyar Spamalotra.
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: színház montypython


A bejegyzés trackback címe:

https://veszedelme.blog.hu/api/trackback/id/tr541422417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása