Nyilvánvaló talán, hogy a Depeche Mode a kedvenc zenekarom. Mondhatni az anyatejből szívtam, mivel 10 évvel idősebb bátyám a Depeche Mode-generáció tagja, így már kicsi koromban a Behind the wheelre ráztam magam a kiságyban. Ahogy öregszem valóban változik a DM-hozzáállásom, ahogy tesóm is megjósolta. Ahogy egyre jobban megnyomorít az élet,egyre jobban szeretem a lassú számaikat ,míg mondjuk 5 éve simán verte a Policy of Truth az Only when i loose myselfet. Jelenleg a kedvenc Depeche Mode nótám a Love Thieves az Ultráról, a In Sympathy a Sounds of the Universe-ről , és az állandó, a konstans kedvenc a John, the revelator a Playing the Angelről. Ez a kedvencség nem azt jelenti, h ezeket jobban szeretem , mint a többit (mert mindet egyformán imádom), csak ezeket jelenleg a legtöbbet hallgatom.
Most regélhetnék itt oldalakat, hogy miért a legjobb zenekar, hogy mennyire tökéletes zeneileg, hogy a szövegeik mennyire erőteljesek és sokatmondóak, de ezt úgyis mindenki tudja. Inkább vessünk egy pillantást arra, hogy művészetük nem ér véget a zenénél, a klippek is szót érdemelnek. A DM klippjeivel is ugyanazt a művészetet közvetíti, amit dalaival, szövegeivel, hangzásával: elgondolkodtató, megosztó, intelligens.
Just cant get enough 1981
Everything counts 1983
People Are People 1984
Question of Time 1986
Strangelove 1987
Never let me down again 1987
Behind the Wheel 1988
Personal Jesus 1989
Enjoy the Silence 1990
Policy of Truth 1990
I feel You 1993
Walking in my shoes 1993
Its no good 1997
Useless 1997
Dream On 2001
Suffer Well 2006
Wrong 2009
Peace 2009
Utolsó kommentek