Egy veszedelmes elme vallomásai

Egyszer, legalább egy évvel ezelőtt a Kultúrház c. műsorban Kulcsár Szabó Ernő tanárúr beszélt Bret Easton Ellis Amerikai psychojáról és annak filmes változatáról. Azt mondta, h a film kifejezetten rossz adaptáció. Akkor ágáltam, bár nem is olvastam a könyvet, csak a filmet láttam, s élből védtem.
Most más a helyzet, mert olvastam a könyvet, s rá kell jönnöm, h a film valóban rossz adaptáció, sőt adaptációnak se nevezném, inkább egy film, aminek a rendezőjére hatással volt a könyv.(De önmagában  nem rossz film.)
Az első, h bár a film is elég durvára sikeredett, MEG SEM közelíti a könyvben leírt borzalmakat. A könyv tényleg nagyon sok helyütt átlépi a józan ész felfogó képességének és gyomrának határát. Olyan mértékű szexuális erőszak, kannibalizmus, perverzió van benne, amit egyszerűen nem lehet filmen ábrázolni. A párbeszédek igazából olyan zavarosak, és felszínesek, h nem képezhetik egy film alapját, mert megszűnne film lenni. Nincs összefüggő cselekmény, nem halad a történet A pontból B pontba, de nem is ez a célja. A célja egy életforma felszínességének ábrázolása, azt mutatja, hogy egy irányt vesztett, tartalmatlan kultúra a yuppiek világa,
amiből nincs kiút, Easton Ellis démoni 
látomásában. A film, ha mint adaptáció nézzük, nagy hibája, h Patrick Batemanre fókuszál. Bár a könyben is ő a beszélő, de környezetének bemutatásából egyértelműen kiderül, h mindeki olyan, mint ő, ő is csak egy ebből a rothadó körből. S itt jön a nagy hiba, a filmben a többiek nomrálisnak vannak feltűntetve, kisebb hibákkal, perverziókkal (kinek nincs) azonban a könyv alapján nem lehet azt feltételezni, h a többi "Bateman" normális, sőt okkal lehet gyanúnk , h mások is szadisták, perverzek, kannibálok. Az egész létforma haldoklik, s végső elkeseredésében nyúl a szadizmus felé, s ebben a valakivé, egyéniséggé válás, a különbözés igénye vezeti.
Amúgy Christian Bale igazán kiváló Bateman, ahogy olvasom a könyvet, egyre inkább mindig ő vele képzelem el a történetet (bár sokszor küzdök, h nehogy elképzeljem amit olvasok), igazi suvikszosképű,Armaniban villogó figura.
A könyvben óriási hangsúlyt és teret kap a szereplők öltözékének, külsejének leírása. Easton Ellis minden megjelenő szereplőt úgy mutat be Bateman által, ahogy fel vannak öltözve: pl Anne kézzel kötött vörös-lila fekete moherszvettert visel (koss van den akker) és pantallót (anne klein) nyitott orrú lapos sarkú hasítottbőr cipőt. Vagyis a külsőségek a fontosabb, s ez a filmben egyáltalán nem jelenik meg, bár lehet, h minden szereplő Guccit hord, de Isten bocsássa meg én nem tudok megkülönböztetni egy Gucci mellényt, egy közönséges mellénytől. Patrick pedig nem csak úgy hallgat mp3-t, haenm Sony márkájú mp3-at, a legújabb fejlesztést hallgatja. Érthető, h mire akarok utalni?
Összeségében tehát nem rossz film, csak elsikkad a könyv által bemutatott mondanivaló, s a film nagyon leegyszerűsíti az egészet. Anno azért kezdetm el olvasni a könyvet, mert nem teljesen értettem a film mondanivalóját. De már rájöttem, h értettem én, csak a film nem akar annál a kis mondanivalónál több lenni, míg a könyvben sokkal-sokkal több van.S nem való adaptációra!