A francia filmek nálam mindig különös kegyet élveznek, a legtöbbjük rendelkezik valami utánozhatatlan és félreismerhetetlen franciasággal. Emellett rendkívül előítéletes vagyok, pozitív értelemben a Chanellel, Audrey Tatouval és a francia .. öö... akarom mondani belga ,erre Poirot is érzékeny, Benoit Poolvorde-dal.Chanel az Chanel ugye, nem kell magyarázni, AT-t nem lehet egyszerűen nem szeretni és hát BP nekem nagy flörtöm, imádom.
A filmre kiöltöztem mint Szaros Pista Jézus neve napján, mert hát egy Chanelre mégse ül be az ember egy mackóban.
Igazából aki azzal az elvárással ül be a filmre, hogy majd akkor orrbaszájba ruhákat, flittereket, cérnasuhogást, divatcézárokkal való találkozásokat, divattörténeti pillanatokat fog látni, az lehet, hogy csalódni fog. Ez a film nem erről szól, ezért is Coco AVANT Chanel a címe, vagyis Coco mielőtt Chanel lett. A film Coco, vagyis Gabrielle Chanel indulását , életét mutatja be, pontosan arra az időszakra helyezve a hangsúlyt, ami nem ismert a nagyközönség számára. Mikor még neki se voltak olyan céljai, hogy divatmogul lesz, mert bizony a filmbe egyáltalán nem hangzik el, hogy neki olyan óriási vágya lenne a divatszakmában maradandót alkotni. Ez egy picit csalódás lehet, valamiképpen megingathat egy képet CC-ről. Mondjuk nálam nem. Engem egészen lenyűgözött az élete, és azok a dolgok, nehézségek , amikkel szembetalálta magát. Nyilván azért is vagyok ennyire megérintve a filmtől, mert tényleg sok vonása Chanel életének hasonlít vagy emlékeztet az én életemre. Adott a kis árvalány, a nem túl művelt Coco ,kinek élete eleve handikappel indul, mert apja elhagyja, éjjeli lokálban kell énekelnie, (na ezek mind nem jellemzőek mondjuk rám:) és a fő célja nem az, hogy majd keresztbecsíkos matrózpulóvert hord bőnadrággal, hanem az, hogy Párizsban élhessen és énekelhessen egy nívósabb helyen.A film bemutatja, hogy hogyan alakul Coco élete, hogyan halad előre ezen tervek megvalósítása vagy éppen meg nem valósítása. A film tehát maximálisan életrajzi film, amely akár bárki életét is bemutathatná, csak itt épp egy híres személyről van szó. Mégis a küzdelem, a dilemmák, a nehézségek, a könnyek az érzelmek ismerősek lehetnek minden érző ember számára. Emellett annyira mélyen európai film, elképesztően szép állóképekkel, gyönyör a szemnek és a francia nyelv miatt a fülnek is. A főszereplők terén ugye Audrey Tatou Coco, állítólag Marion Cottillarddal harcolt a szerepért, de sztem nem kérdés , h AT kapta.Karl Lagerfeld megjegyezte, hogy AT keze és egy két mozdulata kísértetiesen hasonlít Mademoisselle Chanelhez. A férfi főszereplők Alessandro Nivola és Beniot Poolvorde. Talán a film legnagyobb gyengepontja az olaszamerikás színész, aki Coco első igazi szerelmét és inspirálóját alakítja, aki majd kifizeti neki első szalonja megnyitási költésgeit. A színész, de lehet hogy a nem tökéletesen megírt szerep miatt, igazából nem csinál sokkal többet mint hogy hosszan néz és bazsalyog. Ezzel szembe BP (imádom h tényleg, őszintén dicsérhetem)tökéletes hozza az élettel teli,szórakozást kedvelő, nem túl elmés, de alapjaiban nagyon jó ember Etienne Balsant, aki igazából megteremti Coconak a lehetőséget, hogy megtalálja azt az utat, amit neki rendeltek.
Ami feltűnő és meglepő, legalábbis számomra az a lelkesedés hiánya, Coco hihetetlenül kemény nő, és valahogy mindenféle érzelmi elragadtatás hiányzik belőle. Mondjuk mikor összejön az angol Boyjal, azért érezhető, hogy megérinti a szerelem és a gyengédség vagy mikor a tengert látja, de sose oldódik fel igazán. S mivel hát aki a divatszakmában dolgozik az művész, meglepő, h CC ennyire nem az a fajta ember, aki átengedi magát az őt körülvevő élet szépségeinek. Persze nyilván a szerelme halála, mert hogy ez is bekövetkezik, alapvetően befolyásolja a személyiségét, s ez is lehet az oka, amiért pl. a film végén a bemutatóján olyannyira kemény és érzelmek nélküli. Bár a végén egy mosoly azért becsúszik, de az lehet, hogy inkább Audreyé:)
Utolsó kommentek