Ma a diákjaimmal megint belevetettem magam a magyarázásba. Van egy osztálykám, ami szinte (két kivétellel) csak lányokból áll. Ők is tudják már, sztem, hogy imádok magyarázni, így nagyon sokat szoktunk nem csak a tananyagról beszélgetni. Ma egyik, újdonsült , kedvenc témám volt terítéken: a nemek kérdése.
Sose gondoltam volna, hogy én, a férfinem oly nagy csodálója, emancipált gondolatokat fogok "hirdetni", de úgy érzem egyre nagyobb szükség van rá, mert tényleg van megkülönböztetés a nemek között. Nyilván nem olyan direkt módon, mint pár száz évvel ezelőtt, de még nagyon van hova fejlődni.
Az értékek, vagyis jobban mondva az "értékek" és "gondolatok", amiket a tv közvetít implicit módon magukban hordozzák a nemi alá-fölérendeltséget.Vegyük sorra a példáimat, amire a lánykáim figyelmét is felhívtam. Old Spice reklám "a Férfi mindent megtehet...."HÁT MI AZ, HOGY MINDENT MEGTEHET???A nagy fenéket. Mélyen, mélyen felháborít,hogy ezt közvetíti ez a reklám , és erősíti az önmagában tobzódó férfitársadalmat.A férfi pont annyit tehet meg mint a nő, más kérdés, hogy vannak dolgok, amelyek a férfiképhez jobban vagy kevésbé illenek, mint a nőihez, de cselekvés, tettek tekintetében a két nem tökéletesen egyenlő kell, hogy legyen. A nő se lophat, a férfi sem, SENKI sem, a nő sem erőszakoskodhat..., a férfi meg pláne nem, mert SENKI sem.Vagy a másik, a Gillette , ami ugye férfiasan tökéletes.... Az én olvasatomban ez a reklámszlogen , azt a szillogizmust kívánja közvetíteni, hogy a Gilette egy tökéletes penge, ezért tökéletesen illik a férfiakhoz, akik tökéletesek. Ugye nem kell kifejtenem, hogy mennyire nevetséges ez a duma?A másik kedvelt éldám erre, hogy egyre jobban terjed, az úgynevezett "női irodalom", egyre több úgynevezett "szinglis" meg "nőcis" (hát fúj) regény bukkan fel. Mindenféle baromságokkal tele. Mintha a nőnek külön irodalomtípust kellene létrehozni, mert ő nem képes dekódolni, teszem azt a Bűn és Bűnhődést. Én másodikos gimisként olvastam először a B&B-t, imádtam és értettem, pedig elég "nőcis" nő vagyok, akkor meg "lányos" lány voltam.Ami mégjobban dühít, az a mi felelősségünk, nőké, hogy hagyjuk, hogy megvezessenek minket ezekkel az ostobaságokkal, belekényszerítsenek minket a "divatlap-nőciskönyv-vásárlás" skatulyába. És nagyon sokan hagyjuk ezt (hát nem magamról beszélek annyi szent.), betagozódunk, és saját értékeinket csökkentjük ezekkel a baromságokkal. Én imádok vásárolni, imádok divatmagazinokat bújni, de emellett tudománnyal foglalkozom, tudományos munkát végzek. S nem hiszem, hogy bárkinek is bizonygatnom kellene, hogy azért mert magassarkút húzok és az övem illik a szandálomhoz butább lennék, mint férfi tudóstársaim (vagy azok a nők, akik nem ilyen típusúak mint én...)
Ezért is mondtam a lánykáimnak, hogy a mai világban egy nő szépsége önmagában pont ennyit ér, mint egy szép ruha, ami két számmal nagyobb rám. Az egyetlen dolog, ami hosszú távon kifizetődő az a tudás, az ész.(meg persze,ahogy a Pet Shop Boys énekli: You dont have to be beautiful, but its nice:))
Utolsó kommentek