Kétségtelen, hogy a barokk a kedvenc művelődéstörténeti korszakom. Lenyűgöz. Pedig hát  cseppet sem barátságos időszak, jezsuitákkal, kínzásokkal, inkvizícióval, vallásüldözéssel, haláltudattal. Mégis olyan burjánzó. Ugye a barokk időszak nem titkolt célja és mozgatórugója az volt, hogy a reformációban elvesztett híveket valamiképp visszavezessék 'az' egyházhoz. Akarták ezt úgy, hogy léptem nyomom az embert önnön kicsiségével szembesítették.(na ebben mondjuk kétségkívül igazuk van.) Zenében, szobrászatban, építészetben mind mind azt akarták elérni, hogy az ember rádöbbenjen,  hogy a puszta élete valamilyen egészen apró dolog az isteni világmindenséghez képest.Memento mori-emlékezz a halálra. Hát gondoljunk az elképesztően katartikus, zseniális (nincs elég szavam, hogy kifejezzem mennyire jó) Toccata és fúgára. Ez MAGA  a barokk. Minden meg van benne: az a burjánzó , nyüzsgő, nyugtalanságot keltő, sötét érzés, amely úgy ráborul az emberre, és egy pillanat alatt a teremtés koronája egóját egészen kicsikére zsugorítja össze.
De Bach mellett Vivaldi a másik barokk szerző, akit BÁRHOL BÁRMIKOR. Nem hiszem, hogy a Négy évszaknál tökéletesebb zenemű létezik a világon (különösen a tél és az ősz a kedvencem, talán a nyár gey picit gyengébb, mint a másik három. De hát hogy jövök én ahhoz, hogy ezt megítéljem...)A hangszerek hangok olyan orgiáját mutatja be ez a két zeneszerző, hogy mikor tanítom a barokkot csupán meghallgatjuk a Toccata és fúgát és én mondom, mindenki tökéletesen megérti , hogy a barokk miről is szól.
Érdekes, hogy ami ennyire jól működik a zenében, az mondjuk a néha-néha giccsbe hajló díszítettségnél, illeve a barokk irodalomnál nem ennyire zökkenőmentes Barokk műveket olvasni igazi kihívás, gondoljunk csak irodalmunk legalapvetőbb barokk munkájára a Szigeti veszedelemre. Hiszen az a díszítettség, az a túlfűtöttség a leírt szövegben nyilvánvalóan csak a formával érhető el, és hát a 6-7 soros barokk körmondatok nem feltétlenül segítik a megértést és fokozzák az élvezetet. Bár meg kell jegyezzem, hogy viszont tartalom terén elképesztő csodákkal találkozhatunk a barokk irodalomban IS:gondolok itt pl. Calderón Az élet álom című zseniálisan bölcs és izgalmas munkájára.
Még egy gondolat erejéig visszatérve a zenéhez: megszállott irodalmárként mégis van egyetlen művészet , amit az irodalmnál is magasabbrendűnek vélek: ez a ZENE.Mert annyira megfoghatatlan. Még egy festőnél el tudjuk hinni és képzelni, hogy hgoyan alkot ,hogyan fest, hogyan jelenik meg  a fejében a kép, vagy az írónál hogyan jut eszébe a gondolat, a mondanivaló és a megformáltság.De számomra valami egészen megfoghatatlan és szürreális hogy a zene hogyan születik meg a komponista fejében. Bach hogyan gondolta ki a Toccata és fúgát, Mozart fejében hogyan fogant meg mondjuk a Kis éji zene? Vagy Martin Gore hogyan alkotta meg, mi az a folyamat, ami lejátszódik a fejében, amikor mondjuk megírta az It's no good-ot? Nyilván azért is ennyire gyereki a rácsodálkozásom, mert sajnos (életem egyik fájdalma ez) a puszta zeneimádaton túl semmi kötődésem a zenéhez,(pár énekkarban eltöltött évet leszámítva, de aztán kiraktak, rájöttek honnan jön a zaj), nem tudok hangszeren játszani, sose jártam szolfézsra.
Jövendőbeli csemetéim már most látatlanban készülhetnek, mert ők FOGNAK.:)