Elnézést a lassú frissítésért, de állandóan dolgoznom kell.Hiába ilyen az, ha az ember négyfrontos háborút vív.
Egy ismerősöm (persze férfi az illető) szerint mindig egy dologra kell koncentrálni, és ha az kész, menni tovább. Én abszolút nem így gondolom. Vagy, inkább, nálam sose ez volt a gyakorlat. Szerintem nagy kiváltság, ha valakinek úgy alakul az élete, hogy egyszerre csak egy dologgal kell foglalkoznia. Jó, anno egyetemista koromban én is csak az egyetemmel foglalkoztam, de még akkor is száz meg száz tanegység (és regény...) járt egyszerre az agyamban. Mostani életemet tekintve sokszor érzem úgy, hogy nagyon sok,amit vállalok, de az elfoglaltság megmenti az embert az életéről való gondolkodás kegyetlenségétől, emellett a legtöbbjét nem is hagyhatnám abba. Ahol mégis engedhetnék némi szünetet, akkor is 1. én NEM hagyok félbe dolgokat, amiket elkezdtem. 2. ha félbe is hagynám, akkor is ott lebegne a fejem felett, mint Damoklész kardja, is ismerem magamat annyira, hogy tudjam, hogy azt úgyse tudnám elviselni, mert az a dolog nincs elintézve.
Így eshet meg, hogy még a szabadnapomon is fél hatig ténykedek. De ahogy a klasszikus mondja "Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál."
Na hogy miben, azt mondjuk nem tudom.....
Utolsó kommentek