Minden ember arra törekszik, hogy boldog legyen. Ez emberi önzőség. Mi akarunk boldogok lenni. Ha jól jön ki a lépés, akkor boldogságunk keresése, és elért boldogságunk másokat is boldoggá tesz, s akkor már nem éltünk hiába.
De vajon mennyi szabály szeghető meg azért, hogy a vélt pillanatnyi boldogságot átéljük?
Többféle szabályra gondolok itt: társadalmi, családi és saját belső szabályok.
Figyelembe kell-e vennünk a többi ember elvárását, ha a boldogságunkra törekszünk? Megtehetjük-e, meg tudjuk-e tenni, hogy nem foglalkozunk mások véleményével? Vagy pontosan mások véleménye miatt cselekszünk úgy ahogy?
Melyik szabályokat a legnehezebb, legmegterhelőbb megszegni? Önmagunk szabályait, vagy a társadalom, az embertársaink, a konvenciók által generált szabályokat?
Én nem tudom. Nem tudom , h önnön szabályaimat mi alapján alakítottam ki? Hagytam, hogy a szokások láncos állatja legyek, vagy saját döntés volt. És vajon képes lennék/leszek e folytatni ugyanúgy, ha megszegem őket. S vajon megéri-e egyáltalán megszegni őket?