Már nagyon régóta meg akartam nézni a Piaf-ot. Mégis nagyon régóta odázom. Nem tudom miért. Talán mert imádom Piafot és Marion Cotillardot is, és féltem, hogy nem azt kapom, amit vártam. Most megnéztem, és nem azt kaptam. Annál sokkal többet.
Részese lehettem annak, ahogy az idol Piaf, a kis veréb, megelevenedik, megismerhettem én is szinte személyesen. Egészen máshogy szólnak azóta a dalai, egészen máshogy hallgatom, mondjuk a Non, je ne regrette rient vagy a Padam-ot. Más jelent a film után Edith Piaf maga, mert értem a szavai súlyát.
És újraalakul a színészet fogalma is Marion játéka nyomán. Mert amit alkotott a filmen, azt egy kis Oscar díjacska ki nem tudja fejezni, az maga a varázslat.
Magnifique
https://www.youtube.com/watch?v=0YkLq6J_6cA
Utolsó kommentek