Anno egyetemi éveim elején, zsenge ifjúként még könnyebb helyzetben voltam, ha könyvekről volt szó.  Még nem ment át a kezemen annyi szépirodalmi mű, így a különböző ponyva- és szórakoztató irodalmi alkotások gyengeségei, manírjai nem tűntek fel és lehetetlenítették el azok élvezését.Talán elsős vagy második lehettem, amikor kölcsönkaptam Dan Brown Angyalok és démonok c. könyvét. Akkor volt a Da Vinci kód is nagy szám, de az ennyire rogyásra sztárolt könyvek már akkor is tiltólistán voltak nálam. Gondoltam, ezt a kevésbé sztárolt munkáját elolvasom. Emlékszem az Alma Mater 3. illetve 4. emeletén nem is mertem olvasni (ott van az irodalom), inkább a nyelvészrészlegbe húzódtam, mert ott nem érhetett rosszalló pillantás, amiért ilyen könyvek olvasására vetemedtem. A könyvről annyit, hogy nem rossz, tökéletesen megtestesíti a szép, gonddal megírt szórakoztató irodalom ideálját. A történet fordulatos, izgalmas, a könyv magát olvastatja, mi kell több. No, ennek a könyvek készült el most a filmváltozata, amit ma meg is tekintettem hőn szeretett bnőm BB társaságában.Nagyon féltem előtte, BB a megmondhatója, mert anno el lettem cipelve a Da Vinci kód filmváltozatára, és ahhoz hasonló rossz, felháborító, butító filmet még nem láttam (és ezt nem azért írom , mert másodállásban Camerlengo-aspiráns vagyok...) Az a film kifejezetten rossz volt, unalmas, s bár a könyvet nem olvastam, de a film alapján elénktárt infók kifejezetten dühítettek. Az a film olyan, általa nagy igazságnak, vélt dolgokat tárt óriási elánnal a néző elé, mint valami szenzációt, amit egy valaha hittant kicsit alaposabban tanult ember már régen tud, és nem titok. Na mindegy, lényeg, h ezek után féltem ettől az újabb nagy okosságokat feltáró filmtől.

Dan Brown eleve elég filmszerűen szőtte szálait, ezért filmre ültetni azért nem volt egy óriási munka, mégis egy ilyen típusú vallás, egyház és tudomány között lavírozó film mindig sok-sok buktatót rejt. Mégis Ron Howard  (aki azért nem akárki, nem hiába ő rendezte a szintén tökéletesen eltalált Frost/Nixont) tökéletesen, hiba nélkül oldotta meg, hogy -úgymond- a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Az egész film sem a folyton új határokat áttörő tudományt, sem pedig a hagyományokat foggal-körömmel őrző egyházat nem probáltam valamiképp "rossz színben feltüntetni". A film, pedig azért durva dolgok vannak benne: pápagyilkosság, papölés és hasonlók, egy pillanatig nem ingatna meg egy hívőt se a hitében és az egyházban és szerintem egy, a világról értelmesen, felvilágosodottan gondolkodót sem taszítana egyháztagadásba, vagy pláne blaszfémába. Valahogy a történet ebben a környzetben folyik, és tiszteletben tartja, sőt nem is érinti ezeket a kényes pontokat.

Ron Howard a főszerepet természetesen Tom Hanksre bízta, hiszen az előző adaptációban is ő játszottan Langdont. Őt kiváló színésztársak segítik: Ewan McGregor mint Camerlengo, Stellan Skarsgard mint a feladatát megfelelő keménységgel és szkepszissel végző főrendőrféle.Nem is beszélve a német színészlegendáról Armin Müller-Stahlról. A történet remek ütemben folyik, nem tűnik fel h, kifejezetten hosszú 140 perces. S ami főként megfogott, az a történelem, a kultúra mély tisztelete. Az izgalmas cselekményen túl minden képkockánál szembesülünk az európai történelem egyik bölcsőjével, azzal a lenyűgöző világgal, amit sok száz évvel előttünk élő emberek kezemunkája alkotott az emberiség csodájaként.Minden második percben libabőrzünk attól a tudattól, hogy a világ csodájában mekkora kis pont maga az ember és mégis milyen óriási dolgokra képes.

Emellett a film nagyon komoly hittel és egyházzal kapcsolatos gondolatokat indított el bennem, de ezekről most ne essék szó.

Angyalok és démonok----Gyerünk a moziba, be!