Nyilván, amikor az ember ilyen jellegű filmekre beül, nem azt várja, hogy most a filmmművészet minden könnyfakasztó csínyját-bínyját lássa viszont a képernyőn, Marcello Mastrioanni-féle alakításokkal. Ezeknél a filmeknél aprócska célok vannak, legyen NÉMI mondanivalócsíra, legyen egy két jó poén, és a lényeg, h ne fájjon megnézni a filmet, ne érezzük úgy, hogy az oktalanság oltárán áldoztunk fel másfél órát. Nos, tulajdonképpen, az Éjszaka a múzeumban ezeket a várakozásokat teljesíti, illetve misszióját is. Gondolom nem burkolt cél, hogy valamiképpen izgalmat keltsen a gyerekben a minket körülvevő történelem és világ iránt.Ez sikerül, mindig szívet melengető érzés megelevenedő történelmi alakokat látni, még akkor is, ha tudjuk, hogy az a lehető legtávolabb áll a valódi történelmi alaktól.Mégis olyan jó, annyira inspiráló és jobban átélhetővé teszi a múlttat, mert felhívja arra az elfeledett tényre a figyelmet, hogy ezek is anno érző, emberi lények voltak, sok sok hibával és sok sok pozitív tulajdonsággal, nem csupán élettelen képek a tankönyvet, könyvek lapjain.
Ben Stiller hozza a szokásos, mindenarcomegy formát, de azért jóval jobb, mint mondjuk Adam Sandler beteges baromságai. Hank Azaria karizma number one, de sajnos nyaktól felfelé nem a várakozásoknak megfelelően folytatódik maga az ember:) Al Capone eleve to die for, hisz ismert az olasz maffiózók iránti fétisem, Amy Adams pedig annyira bűbájos és gyönyörű, hogy az emberben megmozdul az ősSzapphó.
ps. a festmények életre keltéséért külön pirospont!
Utolsó kommentek