Sajnos visszaérkeztem Londonból. Olyan volt nekem ez az út, mint forró nyárban egy nagy adag citromfagylalt, hogy egy klasszikussal éljek. Csodálatos vot, és tényleg annyi élmény ért, amit időbe telik feldolgozni, vagy lehet nem is lehet. :) Remélem az ezek felett érzett öröm folyamatosan oldódik ki belőlem, ezáltal okozva egy konstans boldogságérzetet:)
Voltam Oxfordban és Cambridgeben, aminek hangulatát sose fogom elefelejtni.Ha valaki megkérdezné, hogy odaadnám e a fél életem azért, hogy ott tanulhassak azonnal IGENT mondanék. Tessék, még a SZÉFbe is elmentem égni, hátha megnyerem a rávalót. Persze, nem. jellemző:)
Amikor Shakespeare Globejában vártam, hogy elkezdődjön az Ahogy tetszik illetve amikor a darab közben megszólalt a kedvenc monológom (Színház az egész világ...) akkor tudtam, hogy elértem életem csúcsára. Nyilván ez egy magyartanárnak még nagyobb dolog, de egyszerűen feldolgozhatatlan, hogy hol voltam és hogy ennek milyen jelentősége van.
Láttam az Egérfogót, amit 58 éve játszanak, még a királynő is látta és persze minden valamirevaló brit. Csodálatos.
Szóval mostantól újra kis országunk földjét tapodom, persze csak egy ideig....Mondanivalóm csak lesz, főleg annak tükrében, hogy mennyi magazint és könyvet vettem Londonban.
xxxx
Utolsó kommentek