Az hogy egy nő nadrágot hord közel sem volt ennyire egyértelmű és mindennapos. Egy szempontból jó, hogy bármikor megbotránkozás nélkül lehet nacit hordani, viszont egy szoknyánál kevesebb az esély, hogy olyan ízléstelenül, ocsmányul áll egy nőn, mint azt a nadrágokkal láthatjuk. Hihetetlen, hogy emberek (nők) milyen nacikat tudnak felvenni. Na de ebbe ne is menjünk bele. Tehát a nadrág nagyon sokáig kizárólag a férfiak kiváltsága volt, az enyhülés csak akkor kezdődött, mikor a női emancipáció felütötte a fejét. Hisz tudjuk, hoy pl. Petőfi kedves neje Szendrey Júlia is az első nők közé tartozott, akik nyilvánosan nadrágot viseltek. A divat szerves részévé pedig Coco Chanel tette, aki egy olyan korban mert férfias , mégis minden pórusából eleganciát sugárzó öltözékeket hordani, amikor a nők még fűzőt és óriási anyaghegyből álló szoknyákat hordtak.
Ma már a vezető divattervezők számára természetes, hogy a kifejezetten női szoknyák és ruhák mellett férfiasságot türköző ruhadarabokat is terveznek. Hisz ezek a ruhát érdekes módon nyilvánvalóan abból adódóan, hogy ab ovo Leda férfiakkal együtt/férfiakon kerültek be  a köztudatba, roppant nőiesen mutatnak a nőkön, s nem hogy elnyomják a feminim vonásokat, hanem inkább felerősítik azokat. Persze nem kérdés, hogy alkat és stílus kérdése, hogy kin áll jól, mondjuk egy andrágkosztüm, mert bizony mint mondottam vala, egy rosszul szabott/vasalt nadrág elképesztően rosszul tud állni. A hosszú lábak és a kevésbé erőteljes vonalak előnyt jelentenek nadrágviseléskor.Persze az is kérdés mi célunk van a nadrággal, ha semmi különös akkor mindegy.....(Egy olyan Matthew Williamson for H & M nadrágkosztümért, a kék az, ölni tudnék )