* Volt egy rész a Szex és New Yorkban, amit kedvelek, de attól még RENGETEG amcsi, demagóg, oktalan csacskaság van benne,de sokszor talál, na szóval volt egy rész, ahol a lányok egy lagzin voltak, és amikor odamentek gratulálni az arának az azt súgta a fülükbe, h csak olyan pasihoz menjenek hozzá, aki jobban szereti őket, mint fordítva.
Röhögtem
Ma már nem röhögök. Inkább szeressenek jobban, mint kevésbé, mint ahogy mi szeretünk. Mert az az egyik legnagyobb szenvedés a világon.Sokkal rosszabb, mint amikor nem szeretnek egyáltalán viszont.
* Az életről is elgondolkodtam mostanság. Azt hiszem roppant dőre feltételezés volt, amit sokáig gondoltam, vagy gondoltam hogy gondoltam, bedőlve annak, amit a society, a média tukmál ránk. Az élet nem a boldogság maga. Úgyhiszem az életet úgy kell elképzelni, mintha egy háborgó tengeren ugrálnánk jégtábláról jégtáblára. a szárazföld felé. (?) Egyik jégtábláról a másikra kínkeserves lehet az út, lehet, h közben vízbe esünk, de amikor elérünk a vágyott jégtáblára, elönt minket az a pillanati érzés, h ej, de megérte. Azt hiszem az élet és a boldogság viszonya is ilyen lehet. S amikor megint keressük a boldogságot az kell, h erőt adjon, hogy előtte is sokszor megtaláltuk.
Örülni kell annak, ami van, mert nem tudhatod, h majd visszatekinve éppen nem egy jégtáblán álltál-e.
Just hang on and suffer well.
Utolsó kommentek