Hát végre, de jó!
Igazából én már annyira kívánom, hogy magyar film benne legyen a "legjobb" ötbe, hogy szinte a számban érzem az ízét. S úgy érzem, hogy Goda Kriszta filmjével erre van esély. Nézzük miért:
1. Mert elképesztően jó film, fantasztikusan eredeti történettel.
2. Mert ugyan érezhető rajta a "magyar film" jellegzetessége, mégis lehet érteni. A magyar filmek, a magyar sajátosság, életérzés átérzése, dekódolása az a fő ok, véleményem szerint, amely hátránya a magyar film széleskörű sikereinek, de pont ez a speciálisság az előnye is. Lényeg, hogy nagyon érezni kell, érteni kell, hogy honnan , miből nőnek ki a magyar filmes alkotások. A Kaméleon gondolatvilága viszont átélhető anélkül, hogy ismernék a "nagy magyar valóságot".
3. Az amit Nagy Ervin és Kulka János színészileg nyújt, azért kapásból járna egy-egy Oscar.
4. Az efféle érzelmi, párkapcsolati téma, a megcsalás, a szélhámosság az nagyon nyerő Hálivúdban. Más kérdés, hogy Goda Kriszta filmje egy roppant színvonalas és átszellemült munka erről a témáról.

Az, ami esetleg hátránya a film sikereinek, megint a jellegzetes "magyarságból" fakad, ez idegen az amerikai életérzés szempontjából: ez pedig a happy end hiánya. Amikor Hollywood Antal Nimródot rákényszeríti, hogy az Elhagyott szoba végén a leszúrt férj mégis életben maradjon, pláne egy olyan filmben, amiben tényleg adekvát, hogy hullanak, mint a legyek, ott bizony minden történetnél várják a happy endet. Hát itt nincs efféle feloldozás, de úgy hiszem, hogy az tönkre is tette volna a szép, metaforikus bfejezést, s talán az egész filmtől idegen lett volna.A Kaméleon úgy jó, ahogy van.
Mondjuk nem lesz egyszerű a legjobb ötbe bekerülni, mikor speciel pl. az olaszok egy Guiseppe Tornatore filmet indítanak.
Na mindegy, majd meglátjuk. A vak is ezt mondta.