Az elmúlt héten igen hevesen adtam annak, hogy bölcsész mivoltom ne kopjon el a középiskolai padok között. Egyrészt részt vettem a szokásos doktori órámon, másrészt részt vettem a már beharangozott Gólyavári estéken, harmadrészt kiállításon voltam.
A Gólyavári esték nagyon jó volt, mint általában Kulcsár Szabó Ernő tanár úr órái, bár a téma most alig kötődött az irodalomhoz. Mondjuk a tanár úr igencsak tágítja az irodalmi kereteket, neki köszönhető, hogy irodalomtörténti intézetünk már irodalom ÉS KULTÚRAtörténeti intézet. Az előadás a kultúra mibenlétét, eredetét, emberekhez való viszonyát taglalta, számtalan kérdést felvetve és nyitva hagyva. Egy mondat nagyon megragadt bennem: T. S. Elliott szerint a világban csak a kultúráért érdemes élni. Elgondolkodtató állítás. Sajnálom, hogy nem tudom vele megbeszélni, h mit értett ő kultúrán. Majd utánaolvasok, hátha írt is róla.
Nagyon örültem az előadásnak, mert 3 olyan ember is részt vett rajta, akik nagyon közel állnak a szívemhez.
A kiállítás , amelyet megnéztem, az OSZK "Látjátok feleim..." kiállítása a régi magyar nyelvemlékekből. Bárki akarja megnézni, 28-án volt utoljára, így veheti nyakába fél Európát és nézegetheti a Jókai-kódexet itt, a Gyulafehérvári sorokat ott. Tudni kell, hogy ezek a nyelvemlékek nekünk, bnőmmel, nagyon sokat jelentenek, világ életemben imádtam a nyelvtörit, majdnem abból doktoráltam, bnőm pedig nyelvész. Mikor megálltunk a Tihanyi alapítólevél előtt, az eredeti előtt.... Hát az maga a katarzis, ha az az irat mesélni tudna, elmesélhetné több min 800 év történelmét.
Annyira megdöbbentő, hogy ott van egy belátható időn kívüli szöveg és el tudod most is olvasni az anyanyelveden, s mutatja azt a csodálatos állapotot, amiben a magyar nyelv volt, és számbaveheted hogyan változott meg. Vagy ott van az Ómagyar Mária-siralom. Itt egy magyar vers, tökéletes szöveg, tökéletes rímek, vers a legjavából és utána 200 évig semmi vers nem található magyar nyelven.
Micsoda elképesztő dolog lehetett, amikor a kutatóknak feltűnt, h ott egy szöveg , ami elüt a többitől, s milyen jó lenne visszamenni az időben és meglesni, hogy egy teljesen latin nyelvű könyve, ki és miért írt be magyar szöveget.
Vicces dolgokat is olvashatók a sok csodán (és keresztény szövegen) túl, amikor a kódexbe a kódexmásoló a széljegyzetben feljegyezte, h épp fáj a feje vagy hogy az olvasó ne haragudjon az ocsmány írásért.:):)