Mostanság sokat gondolkodom a szerelem fogalmán. Látom, ahogy a tinédzser tanulóim égre földre írják egymásnak, hogy szereltek, örökre, mindörökre a tied, és hasonlók ,majd szakítanak két hét múlva. Mennyire sokat változik ez a fogalom, ahogy öregszünk. Mi felnőttek (a legtöbbje, kivéve az örök tinédzserek, akik dobálóznak ezzel a fogalommal, jóval a tükörben- önmagamat-fotózás-még-elnézhető korból kinőve) jóval óvatosabban bánunk ezzel a szóval.
A másik, ami mostanság beleköltözött a fejembe, egy történelem feletti kérdés, amelyet akár Ádám, a történelem feletti ember, is feltehetett volna Az ember tragédiájában. Mi a szerelem? Honnantól beszélünk szerelemről? Mi az a pont, ami megsúgja a szívünk, hogy igen, kisgazdám, te szerelmes vagy. Mennyire szoros a szerelem és a testi vágy kapcsolata? Mármint lehet az ember úgyis szerelmes, hogy nem gondolkodik ezen, nem szempont a testiség. Nem érez rá különösebb vágyat. A szerelemben mi születik előbb, a testi vágy, vagy a lelki kötődés?

Amióta az irodalommal foglalkozom (és ez nem kevés idő) akárhányszor szerelmes verset olvasok, eltöprengek ezen; hogy egyetlen szerelem van, vagy minden ember máshogy szerelmes?