Egy veszedelmes elme vallomásai

Tegnap megnéztem a Nem kellesz eléggé című filmet, már régóta szemet vetettem rá, egyrészt a téma is érdekelt, meg reméltem jó szórakozás lesz, pláne ha hasonlít az Igazából szerelemre. Hát nem igazán hasonlít, de nem volt rossz. Nem volt olyan szórakoztató, mint vártam, viszont volt benne pár igen jó gondolat. Főként a férfiak és nők viszonyáról ugye. A film bebizonyította azt az alapvetést, hogy a férfiak MÁSKÉNT gondolkodnak.
Amikor egy nő szemet vet valakire és elkezdi becserkészni (akár vérprofin, akár iszonyat amatőr módszerekkel, mint jómagam...) és kap feedbacket a kiszemelttől, azonnal elindul az agyalás, a női logikázás. Vagyis elkezdjük a férfi sokszor egyáltalán nem egyértelmű válaszait végigörgetni, hogyan, mit és miért. Pedig, a film tanúsága szerint, és én hajlok rá, hogy ezt elhiggyem, a helyzet ennél sokkal egyértelműbb. Ha egy férfinek bejön a nő, akkor úgy csinál és úgy viselkedik, hogy EGYÉRTELMŰ legyen ez, mindent megtesz, hogy egyre közelebb kerüljön a nőhöz. Ennyi. Nem tesz furmányos köröket, mint ahogy mi nők beleképzeljük, ahogy elhitetjük magunkkal, hogy ezt a dolgot, igazából azért írta, mondta úgy ahogy, mert a lelke mélyén ezt gondolja, csupán nem tudja/meri egyenesen. NEM.Ha egy férfi nem azokat a reakciókat adja, amit közeledés esetén várnánk, pl rébuszokban beszél, msnen lekoptat egy értemmel meg egy mosolygó fejjel (ez amúgy is halál) akkor az bizony NEM akar tőlünk semmit. Felesleges reményeket keltenünk magunkban, hogy hátha csak félénk, hátha csak nem tudja kifejezni magát, hátha, hátha hátha. Nem, hagyjuk a helyzetet és lépjünk tovább, ne tegyük nevetségessé magunkat (ahogy a szólás is mondja, ha Elsőre nem sikerül, hagyd abba, ne tedd magad nevetségessé). Felesleges magunknak gyomorgörcsöt okozni, mert állandóan a telefonunkat lessük. Sokkal bölcsebb, ha megbeszéljük magunkkal, tényleg megbeszélni, isten  a tanúm, hogy bejön, hogy ez most így alakult, nem számít, nem sikerülhet minden.Magam is azok közé tartozom, akik imádják magukat álltatni, a legegyértelműbb lekoptatások mögött is csavaros szerelmi vallomást gondolok, és ezzel szeretem is magam hergelni. Pedig felesleges. Ha nem, hát nem. Pont.