Ma hivatalos tanulmányi ügyeket voltam kénytelen intézni. Miután pontot tettem ügyeim végére, elmentem vadászni. Már kinéztem egy Jane Birkin felsőt a Zarában, egy újság nyomán, gondoltam felhajtom. Mivel nemsok Zara van Pesten (legalábbis én nem tudok sokat, nem szoktam oda járni sűrűn) ezért a Váci utcába mentem. Az az utca amúgy is szívet melengető számomra. Szeretem a turistákat, mármint azokat, akik Magyarországra jönnek. Sztem ez a világ egyik legnagyszerűbb és legmeghatóbb dolga, hogy teljesen idegen, más országban, más kultúrában élő emberek eljönnek ide, áldoznak idejükből, pénzükből, azért, hogy megcsodálják, azokat a dolgokat, épületeket amik a mieink.Szóval Váci utcáztam.Bementem több boltba is, és az az igazság, hogy nem keresek még mindig eleget ezekhez. Vagy még mindig meghatározza a szemléletem és a pénzhez való viszonyom a vásárlási szokásaimat. Mert elképesztő árak vannak. Most őszintén mi a franc tud mondjuk egy teljesen átlagos pólón 9000 forintba kerülni. Hát az elkészítési költség tuti nem, minden ruhát 6 éves tajvani és kínai gyerekek varrnak össze gombokért. Akkor meg micsoda? A márka? Oké, ez költői kérdés, tudom, hogy a márkát és a preztízst kell megfizetni, de én nem vagyok képes erre. Nem mondom, hogy nem tudnám megvenni a kilencezres felsőt,de sose tenném. Ennek az oka egyszerű: mert nem ér annyit.
Ár/érték a kedvenc mondásom. Soha nem vennék meg olyasmit aminek az ára jóóóóval felülmúlja a tényleges értékét.ÉLetemben egyszer vettem (számomra) nagy drágán egy ruhát, hát azóta is felsírok néha éjszakánként.
A másik meg, ami nem vinne rá a pénz ilyen mértékű szórására, az az, hogy tudom, hogy az a pénz nincs magától, hanem meg kell dolgoznom érte. Szinte vérrel verejtékkel (sőt agy és idegsejtekkel, az én esetemben egy fokozottan igaz). Ezért is szeretem az én szótáramban "jó bóóót"-nak nevezett vásárlásokat, amikor megfelelő , sőt néha alacsonyabb áron teszek szert dolgokra.
Aggasztó a mai helyzet a fiatalok szebpénzét illetően, ezt tanítani kellene a szülőknek. De ha egy tanár vagy bárki beleszól ilyesmibe, abból mindig csak zűr támad. Mert a legrosszabb, amit egy szülő tehet, hogy pumpálja a pénzt a gyerekbe, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezt azért teszi, mert azt akarja, hogy mindene meglegyen. Azonban így elfelejtődnek olyan fontos nevelési pontok, amelyek az egész életet meghatározzák. Meg kell tartani egy épeszű határt, amely fedezi a szükségleteket és bizonyos elérhető vágyakat, de nem csap át esztelenségbe.Tudni kell nemet mondani, és báláttatni a gyerekkel, hogy mi az amire tényleg szükség van és mi az ami teljesen felesleges. Amelyik fiatal elhiszi, mert a szülő hozzászoktatja, hogy mindent meg lehet kapni, minden elérhető , az szegényebb lesz a vágyakozás az álmok világával, mert mindent megkap, s emiatt egyre nagyobb és nagyobb vágyakba (baromságokba) hergeli bele magát. Emellett megszokja fiatalon, hogy minden sikerül, minden elérhető, s az első ,igazi világban elszenvedett csapások, amiket nem lehetett a pénz eszközével kikerülni, sokkal nagyobb nyomot hagynak rajtuk/bennük.
Na jó, Lao Ce, köszönjük szépen....:)Befejeztem a moralizálást.
Visszakanyarodva a Zara felsőhöz, hát PERSZE hogy NEM találtam meg (jellemző), pedig végigkutattam az egész 3 emeletes Zarát. Nem mertem rákérdezni, mert milyen gáz már "Láttam az újságban egy felsőt...." mindez a Váci utcában...:) Szóval majd bepróbálkozom októberben egy másik Zarában, végül is októberi az újság.
Sajna van egy olyan érzésem, hogy bújkál bennem valami, ezért csak szükség esetén (pl munka, hivatalos ügyek) vegyülök a népekkel.
A végére egy kis Alec Baldwin, csak hogy jó kedvünk legyen.érdekes mód nekem öregen és pocakosan jön be, míg fiatalon nem annyira:) "Mindig tudtam, hogy unokahúgom gyönge jellem":)
Utolsó kommentek