Egy veszedelmes elme vallomásai

Folytatódik a már korábban is keresett Jane Birkin for Zara pólóm története.Elképesztő.Az ország egyik vezető divatmagazinja már szeptember óta ajánlja és a Váci utcai Zaraban se híre se hamva. Bemegyek Pestre, a Váci utcára, dacolva a faggyal, széllel, esővel. Mondom, mivel az idő pénz, az enyém meg különösen drága megkérdem az egyik ott dolgozó, roppantmód elfoglalt hölgyet.
-Szia! Ne haragudj, tudsz segíteni?
és a válasz így hangzik, Pesten, 2009-ben,:
(fintor)-Hát, attól függ.
Gondolom csalódott, hogy nem külföldi voltam, így nem jelentem meg előtte, mint potenciális pénzeszsák.
-Jane Birkin által tervezett pólót keresnék, amit az újságokban is lehetett már látni.
újabb válasz:
Soha nem hallottam még efféléről.
Számon volt,  a "Hát, gratulálok", de egy felsőbbrendű bájvigyorba fojtottam.Azért körbejártam a Zara összes emeletét, de valóban az én felsőmnek se híre se hamva.A Zara személyzetéhez csak gratulálni tudok. Ezekben a pesti üzletekben, főleg a magasabb árkategóriájúakban úgy viselkednek az eladólányok, mintha maguk a tervezők lennének, akik nietzschei felsőbbrendűséggel járnak kelnek köztünk, halandók között, megvetve minket. Ilyenkor mindig úgy kinyílik a bicska a zsebemben.Ennyire leterheli a munka, hogy már egy mosolyra vagy egy kis felebaráti szeretetre, urambocsá' kedvességre se futja? Cseréljünk egy napra állást, megnézem milyen lesz a kedve, ha nem a ruhák közt ugrabugrál, hanem naponta 60-90 tinédzsert gardíroz.