Egy veszedelmes elme vallomásai

Tiger Woods meghatározatlan hosszúságú szünetet tart, ergo abbahagyja. Ez az egész szánalmas sztori pont olyan, mint maga Amerika. Adott egy csillogó fehérfogsorú, jajdekedvesvagyok, mindemellett kiváló sportoló, aki sikert sikerre halmoz, aki példakép, akiért az amerikai ifjúság és felnőtt lakosság jelentős hányada elvakultam rajong. Szinte hallom, ahogy fel-felhorkantak az amerikai családok egy egy golfmeccsen: "Hát ez a Tiger Woods micsoda zseni", meg "Bezzeg a Tiger Woods". Aztán elkezdődik a pletyka, hogy megcsalta, csalja az asszonyt, és mit ad Isten, még vagy tízen jelentkeznek, különböző klasszika-filológus végzettségű, magasan művelt, kifinomult ízlésű hölgyek, akik állítják, nem csak a golflabdát ütögeti ily serényen Amerika kedvence.Tipikus Amerika: ott a csillogó, tökéletes felszín, és belül meg eszi a métely és a rohadás.Az egésznek a börleszk-jelleget a golfütővel való elcsépelés adja. (Ami ugye csak azért került az asszony kezébe, hogy "kiszabadítsa" urát a tűzcsapnak nekiment autóból)

Jó ideje nem írtam már. Sajnos még mindig nem tudok túljutni életem jelenlegi eseményein. De remélem idővel megint lesz erőm folytatni a blogot.

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Az angol Glamourban már csak az is jó, h tele van szebbnél szebb, szemet gyönyörködtető reklámokkal. Az egyik visszatérő kedvencem a DKNY (Zsnek van ilyen farmerja, remélem kihízza és én meg bele tudok fogyni:D:D:D). Nos ez a DKNY, illetve a reklámban szereplő ruhák nálam az 'eternal classic' kategóriába tartoznak.Igazam van?

Kicsit régen frissítettem, tudom én, csak mostanában, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az tervezve lenne, ezért nem tudtam ilyesmivel foglalkozni.Na de majd pótolok mindent.

Szóval mostanában insomniával töltött éjszakáim alatt nagyon gyakran nézem egyik kedvenc csatornámat, a Travel&Livinget. Be kell valljam, hogy a csatorna travel része nem túlzottan érdekel, én nem elméletben, hanem gyakorlatban szeretek utazni. Viszont a living-rész már annál jobb, van is három sorozat, amit, amikor csak tehetem megnézek.
Az egy a Little people, big world, ami a kisnövés Roloff házaspár (Amy és Matt) és az ő gyermeiket (Jeremy, Zack, Molly Jacob) életét mutatja be, amolyan reality. Érdekes , hogy Matt és Amy is teljesen átlagos magasságú szülöktől származik, ők mégis kisnövésűek, és a gyermeik is , egyet kivéve, átlagos testmagasságúak. Csupán az ikerpár Zack és Jeremy közül lett egy gyermek kisnövésű.Milyen érdekes ez a genetika.Nagyon kedvelem őket, Matt-ben, a családfőben nagyon szimpatikus, hogy a nyilvánvaló nehézségek és a gyermekkorában átélt sok szenvedés ellenére is egy elképesztően, már már zavaróan:), tettrekész ember, aki ha elhatároz valami, legyen az BÁRMILYEN elképzelhetetlen, azt véghez is viszi.Amy a családanya szintén közel áll a szívemhez, mert ő is fittyet hány, arra, hogy mi is a tényleges helyzete, és elfogadja a lehetőségeket olyannak amilyenek. Jó persze, mondhatni könnyű nekik, mert az Amerika.
A másik kedvencem, amit gyakran nézek, az amúgy az amcsi pletykalapok címlapján állandóan ott díszelgő, ma már válásuk és csatározásuk miatt, Jon és Kate Gosselin életét bemutató, lifesoap, ők 8 kisgyermek szülei.(Jon & Kate plus 8) Hát őszintén, ha nem tudnám, hogy már elváltak, akkor is gyanakodnék, mert számomra Jon elég furcsa ember,nem találom túl szimpatikusnak, persze lehet, hogy ezt csak a tipikusan, tipikusan amerikai családanya-típusú neje hozta ki belőle. Kate nagyon aranyos nő, de tipikus egysíkú gondolkodású, heherésző, egyszerű szőke amerikai nő. A sorozatban, ezeket leszámítva, szeretem, hogy hogyan s miként boldogulnak azzal a nyolc gyerekkel, hogyan szervezik meg az életüket, ami teszem hozzá, abszolút megvalósíthatatlan itt nálunk, mert itt 8 gyerek mellett nem maradhat otthon mindenki, mert akkor 2 hét alatt éhenhal a család.Nem vagyok egy gyerekmegszállott, sőt, de azért meg kell hagyni, hogy egy két gyermekük Gosselinéknek igazán elbűvülően aranyos.
A harmadik műsor amit szeretek és egyben leesett állal bámulom, az a Toddlers & Tiaras.Ez a sorozat, a kislányukat, egészen kicsi lányukat, mindenféle beteges szépségversenyekre cibáló anyákról és gyerekeik versenyeiről szól. Hát megdöbbentőek ezek a gyerekek ott. Tiszta kukorica gyerekei. Ahogy 4-6 éves lányok kikenve, kifenve (volt anyuka aki SZOLÁRIUMBA vitte el a kislányát hogy szép barna legyen) illegetik magukat, mint valami olcsó nőcske. És annyira megdöbbent, ahogy némelyik nyilatkozik, hogy milyen mosolyai vannak, h van ez a mosolya a színpadra, meg ez, amit a zsűrinek vet be. Úristen, mennyire személyiségromboló ez már. És ami ennél is megbotránkoztatóbb, hogy a szülők, a drágalátos anyucik mit mondanak. Rajtuk látszik, hogy azért viszik el a lányukat ilyen helyekre, hogy maguknak bizonyítsanak, (főleg ronda kövér, mekdonáldszon felhízott, amcsi háziasszonyok) , és hogy élvezkedjenek a gyerekeik "sikerén". Döbbenetes és egyben tanulságos, őszintén ezeket, főleg bizonyos kor alatt, ezt államilag is tiltanám.Micsoda burn-out lesz itt ezekkel a kisgyerekekkel, ha ne adj isten megnő és elmúlnak a sikerek.
Mert, oké az más, ahogy mi is itt beszéltük, hogy mi nem tudunk zenélni, és a gyerekeink fognak (mert az lesz:) , mert ez tényleges értékkel jár, és megfelelő hozzáállással és jól megválasztott hangszerrel a gyereknek is élmény.

-Robert Pattinson Budapestre jön. Állítólag 2010-ben jön ide forgatni Nicole" ádehogybotoxoltatommagam" Kidmannal. A közös filmjükben valami selyemfiúfélét alakít kedvenc szemöldökünk tulajdonosa, aki gazdag és idősebb nők farvizén evez egyre feljebb és feljebb.
-Alec Baldwin és Steve Martin fogja vezetni az Oscar-gálát jövő márciusban. Végre egy épeszű indok, hogy fennmaradjunk. Ugye, tudvalevő,hogy Alec Baldwint bárhol, bármikor, Steve Martin meg jó arc. Ehhez kapcsolódik, hogy a Golden Globe-t Ricky Gervais, egyik kedvenc angol bunkóm vezeti majd. Nyami, remélem sokat-sokat élcelődik majd a bunkó ostoba amcsikon, akik vannak olyan hülyék, h röhögnek azon, h nem tudják, hogy magukon röhögnek.
-Alec Baldwinhoz kapcsolódó hír, h hamarosan bejön egy új romantikus filmje a mozikban (jó hát majd decemberben) Steve Martin és Meryl Streep közreműködésével. Romantikus szerelmi háromszög, gondolom Alec Baldwin-féle szarkasztikus humorral és sunyi nézéssel. Jó lesz már új film, mert már kismilliószor néztem meg a Mini beindult:)
-Elkészült, vagy legalábbis nagyon a végén járnak a legendás Szupercsapat c. sorozat filmváltozatának. Ez csupán és csakis azért érdekes , mert Hannibál vezérünk szerepét Liam Neeson játsza majd, így legalkább egy szereplő meg tudja majd közelíteni az eredeti karakterek színvonalát. Mert amúgy mondjuk Mr. T-t beérni lehetetlen.
-Katy Perry Russel Brandtel jár. Dögöljön meg. Így már mindkettő.

 

Hideg van. És ez egyre csak fokozódni fog. Viszont a tél szinte egyetlen pozitív hozadéka (a a karácsonyt leszámítva) hogy elkerülhetnek a csinos kabátok és csizmák.Személy szerint télen még jobban szeretem a szoknya/ruha viselését, mert a harisnya egyszerűen melegebb/kényelmesebb/csinosabb így a téli kabátok alatt a nadrágnál.
1. A KABÁT:
- barna kabát : Tommy Hilfiger
-szürke kabát: Stella Mccartney

2.A SÁL:
-kockás: Burberry

 

3. A KALAP:
-ocelotmintás: Dior
-fekete "Borsalino": Chanel

 

4. A RUHA
-tyúklábmintás:Preen
-Fekete: French Connection UK
-Kockás: FCUK

5.A CSIZMA:
-fekete platform: Christian Louboutin
-szőrmés bokacipő: Dior

Ma megint bebizonyosodott , hogy az ember CSAK ÉS KIZÁRÓLAG magára számíthat. Mindenben. Bármit is ígérnek, ha nem te (én) hajtod végig az ügyet szar se lesz belőle. Elképesztő, hogy nem lehet 2ről a 3ra jutni, hiszen az 5ről hatra már túl sok lenne.
Az ember minden erőfeszítése meddő, mert akármit is csinál, ha a fátum, a sors, Moira vagy nevezzük, aminek akarjuk, nem úgy gondolja, egy pillanat alatt kihúzza a lába alól a talajt. Úgy vélem, mostanában az a kedvenc szórakozása, hogy  szemléli, meddig bírom a különböző erősségű csapásokat, mikor fogom végképp feladni, mikor kényszerít végképp a földre, mint magányos vesztest.Lehet, hogy magányos vagyok, de vesztes SOHA. És, jobb ha a sors előre felkészül, mert  ÉN SOSE ADOM FEL. Én sose fogok meghunyászkodni.

Persze megint észvesztően jó ruhákban vannak kedvenc new yorki agonizálóink. Ezért is imádom ezt a sorozatot:)A legfrissebb képek tanúsága szerint, ahogy az első részben Mexikóba merészkedtek a new york-i Starbuckshoz szokott lányok, a folytatásban Marokkóba látogatnak el izzadni.
Dior és Manolo , természetesen, Carrien

Megtörténik az elképzehetelen: Samatha rabigában?

A kis Brady se lesz már fiatalabb:)
(az a szandál nekem fáj)
Charlotte.... még mindig Charlotte

Hát muszáj megmutatnom ezeket a kis szentjánosbogarakat:
A PIAGET cég olyan drágaköves gyűrűket készített, amelyek egy-egy híres-neves koktélt formáznak. Hát zabálni, vagyis innivaló.
Sex on the Beach, Caipirinha, Blue Hawaiian

 

Hát iszonyatos vért izzadás, szenvedés után csak sikerült módosítanom a képen fent.
Nagy dolog ez nekem, mert nálam amatőrebb számítógép-felhasználó nincsen. Van, hogy a puszta jelenlétemtől elromlik a laptop:)
Nekem tetszik, remélem másoknak is:) A betűk színét IS szeretném megváltoztatni, DE NEM TUDOM.:(:(De ne legyünk telhetetlenek.:)
 

Annyira boldoggá tudna engem az tenni, aki elmondaná, hogy a felső képemet, a blog tetején hogyan smiként tudom megváltoztatni.

PLÍÍÍÍÍZ

Isten éltesse egyik legnagyobb kedvencemet és ikonomat!

Minden további szó felesleges, aki ismeri ismeri, aki nem, azzal meg nem barátkozom úgyse:)

Ma megnézettem családommal a fennt említett filmet és örömmel tapasztaltam, hogy a második nézésre sem változott a véleményem:

http://veszedelme.blog.hu/2009/05/15/mindennapi_filmunk_angyalok_es_demonok#comments

Remekül sikerült a barátnős este. Legősibb barátnőimmel gyakran tartunk csajos estét, főleg mikor valamelyikünk otthona szülőmentes.(Merthát a fiatal magyar értelmiségnek nem teli önálló lakára)
Ilyenkor addig eszünk,amíg felváltva nem leszünk rosszul. Jó, nem, csak viccelek, illetve túlzok. Próbálunk a józan ész határain belül enni.Barátnőm nagy mestere az orbitális csupacsokis sütinek. Valami tésztás cucc, de ez teljesen lényegtelen, mert tömve van csokoládéval, és ez a lényeg. Mostani alkalmunkkor szülinappal egybekötött csacsogás volt, barátnőm lett egy évvel öregebb. Ezek az esték mindig filmnézéssel is kiegészülnek, van egy pár film, ami mindannyian szeretünk, és azt nézzük. Ez azért is nagy szó, mert hárman elképesztően különböző ízléssel rendelkezünk. Tulajdonképpen én vagyok a buli gyilkosa, mert én nagyon finnyás filmnéző vagyok, s a többiek boldogsága miatt engedményeket kell tegyek, így történhet meg, hogy mondjuk Cameron Diaz vígjátékok megnézésre ragadtatom el magam. Mostani alkalommal az alapvető kedvencünk, a bődületes, de iszonyat vicces baromság, a Feketék fehéren mellett (ez a film fogalom nálunk, MINDIG megnézzük, mindenki tud belőle idézni bizonyos szituációkban, sőt ha valaki önt üdítőt a másiknak, azt csak úgy köszönjük meg , h :"Köszike, Ricky Martin" ) , na szóval emellett a Rózsaszín párduc 2-t néztük meg. Igen, tökéletesen tisztában vagyok vele , h iszonyat kókler az eredeti Peter Sellers változathoz képest, de nem lehetünk ennyire gonoszak, hogy Peter Sellershez akarjuk Steve Martint (vagy bárkit) mérni, mert PS pure színészkirály.Szóval, hogyha kizárjuk előzetes tudásunkat a pink macskaféléről, és úgy csinálunk, mintha már nem lenne meg a tökéletes, eredeti változat, akkor azért ez a két új rész elég szórakoztató. (Ráadásul Andy Garciát én akkor is könnyes szemmel , vágyteljesen nézem, ha csupán belenéz a kamerába:)) Szóval filmeztünk, röhögcséltünk (J. biciklis poénján még most is felröhögök) csacsogtunk.Hálisten semm komoly dologról, illetve egy picit beszélgettünk a jövőnkről, mert az kell, de inkább élveztük egymás társaságát mindenféle moralizálás nélkül.
 

Kétségtelen, hogy a barokk a kedvenc művelődéstörténeti korszakom. Lenyűgöz. Pedig hát  cseppet sem barátságos időszak, jezsuitákkal, kínzásokkal, inkvizícióval, vallásüldözéssel, haláltudattal. Mégis olyan burjánzó. Ugye a barokk időszak nem titkolt célja és mozgatórugója az volt, hogy a reformációban elvesztett híveket valamiképp visszavezessék 'az' egyházhoz. Akarták ezt úgy, hogy léptem nyomom az embert önnön kicsiségével szembesítették.(na ebben mondjuk kétségkívül igazuk van.) Zenében, szobrászatban, építészetben mind mind azt akarták elérni, hogy az ember rádöbbenjen,  hogy a puszta élete valamilyen egészen apró dolog az isteni világmindenséghez képest.Memento mori-emlékezz a halálra. Hát gondoljunk az elképesztően katartikus, zseniális (nincs elég szavam, hogy kifejezzem mennyire jó) Toccata és fúgára. Ez MAGA  a barokk. Minden meg van benne: az a burjánzó , nyüzsgő, nyugtalanságot keltő, sötét érzés, amely úgy ráborul az emberre, és egy pillanat alatt a teremtés koronája egóját egészen kicsikére zsugorítja össze.
De Bach mellett Vivaldi a másik barokk szerző, akit BÁRHOL BÁRMIKOR. Nem hiszem, hogy a Négy évszaknál tökéletesebb zenemű létezik a világon (különösen a tél és az ősz a kedvencem, talán a nyár gey picit gyengébb, mint a másik három. De hát hogy jövök én ahhoz, hogy ezt megítéljem...)A hangszerek hangok olyan orgiáját mutatja be ez a két zeneszerző, hogy mikor tanítom a barokkot csupán meghallgatjuk a Toccata és fúgát és én mondom, mindenki tökéletesen megérti , hogy a barokk miről is szól.
Érdekes, hogy ami ennyire jól működik a zenében, az mondjuk a néha-néha giccsbe hajló díszítettségnél, illeve a barokk irodalomnál nem ennyire zökkenőmentes Barokk műveket olvasni igazi kihívás, gondoljunk csak irodalmunk legalapvetőbb barokk munkájára a Szigeti veszedelemre. Hiszen az a díszítettség, az a túlfűtöttség a leírt szövegben nyilvánvalóan csak a formával érhető el, és hát a 6-7 soros barokk körmondatok nem feltétlenül segítik a megértést és fokozzák az élvezetet. Bár meg kell jegyezzem, hogy viszont tartalom terén elképesztő csodákkal találkozhatunk a barokk irodalomban IS:gondolok itt pl. Calderón Az élet álom című zseniálisan bölcs és izgalmas munkájára.
Még egy gondolat erejéig visszatérve a zenéhez: megszállott irodalmárként mégis van egyetlen művészet , amit az irodalmnál is magasabbrendűnek vélek: ez a ZENE.Mert annyira megfoghatatlan. Még egy festőnél el tudjuk hinni és képzelni, hogy hgoyan alkot ,hogyan fest, hogyan jelenik meg  a fejében a kép, vagy az írónál hogyan jut eszébe a gondolat, a mondanivaló és a megformáltság.De számomra valami egészen megfoghatatlan és szürreális hogy a zene hogyan születik meg a komponista fejében. Bach hogyan gondolta ki a Toccata és fúgát, Mozart fejében hogyan fogant meg mondjuk a Kis éji zene? Vagy Martin Gore hogyan alkotta meg, mi az a folyamat, ami lejátszódik a fejében, amikor mondjuk megírta az It's no good-ot? Nyilván azért is ennyire gyereki a rácsodálkozásom, mert sajnos (életem egyik fájdalma ez) a puszta zeneimádaton túl semmi kötődésem a zenéhez,(pár énekkarban eltöltött évet leszámítva, de aztán kiraktak, rájöttek honnan jön a zaj), nem tudok hangszeren játszani, sose jártam szolfézsra.
Jövendőbeli csemetéim már most látatlanban készülhetnek, mert ők FOGNAK.:)
 

 OPIUM 1977

PARIS 1983

CHAMPAGNE 1993

CINEMA 2004

ELLE 2008

Nyilvánvalóan a kilencvenes években egészen más lett volna ez a sorozatlista. Hát nem lehet elfelejti azoknak az időknek a fantasztikus sorozatait:
-Onedin család
-Dallas
-Kojak
-Tetthely
-Forró szél
-Szomszédok
-Váratlan utazás
-Csengetett Mylord

Vajon mit hagyhattam még ki?
 

1. The Sopranos/Maffiózók
Hát ez nem volt kérdés ugyebár. A Keresztapa után ez várható, mivel ez a kedvencek kedvence, a film csimborasszója nálam. Ráadásul a Maffiózók tényleg remekmű. Ennyi izgalom, humor, bölcsesség rég volt egy sorozatban. David Chase egy isten. A sorozat részei, párbeszédei , karakterei annyira tökéletesek, amilyet nem ír meg mindenki.A színészgárda kiváló, hát James Gandolfini, Tony Siricco, Steve Van Zahn, Michael Imperioli, Edie Falco, Federico Castelluccio mind istenkirályok, és ha fenn lennének Twitteren, úgy követném őket, mint a 21.:) Amúgy megjelent egy marhajó könyv: Maffiózók és a Tao, amiben is Lao Ce (nagy kedvencem) Tao Te King című munkája, illetve annak tanításai adnak keretet a sorozat bizonyos párbeszédeinek. Alapmű.Mindegyik. (Amúgy több szereplő tényleg alvilági tag, vagy hát vannak kapcsolatai az olasz maffiával,pl. a Pauliet játszó Tony Sirico már börtönben is volt efféle vádak miatt. Mikor bekerült a sorozatba, kikötötte, hogy nem válhat patkánnyá(értsd: besúgóvá) a történetben. Nem is vált) FURIO GUINTA KICKS ASS!

2. The Tudors/Tudorok
Kötelességem szeretni, mert középkori Anglia és Jonathan Rhys Meyers függőségem alapja. Elképesztőan látványos, izgalmas. JRM meg egyszerűen to die for. Teljesen jogos megjegyzés, h abszolút nem hasonlít az eredeti rőt, gömböc Henrikre, de nem is a tényleges Henry ábrázolása volt a cél. A sorozat közel hozza Anglia történetét a fiatalokhoz, egyenes arányban ugrott meg a töri szakosok száma Brithonban, mert rájöttek, hogy mindegy hány száz év különbség van a korok között, az ember mindig csak ember volt, ugyanazokkal a hibákkal, bűnökkel, erényekkel és vágyakkal.


3.Sex and the City/Szex és New York
Ez is alapmű. Igen, vállalom hogy imádom, annak ellenére, hogy párszor már leszedtem róla a  keresztvizet. De elfogadom a hibáival együtt, majd ha tökéletesen kidolgozott életszerű karaktereket akarok megtapasztalni, valós és hihető cselekményszállal, akkor olvasok egy kis Flaubert-t, oké?:D Szóval enél a sorozatnál nálam a fő pont: a DIVAT. Elévülhetetlen s kitörölhetetlen hatása van a divatra nézve, köszönhető ez az utánozhatatlan Patricia Fieldsnek és persze a belevaló szereplőkbe. Személy szerint Miranda karaktere áll hozzám a legközelebb, úgy hiszem ő az egyetlen, aki tényleg létezni tudna a való életben. A többi mind fikció. De szórakoztat, és ez a lényeg.

4. South Park
Tudom, inkább animáció de sorozat. Én nagyon szeretem, sokszor használom a szállóigéit, sőt 14-15 éves diákjaimnak mindig Butters karaktere segítségével tanítom Iszméné jellemét az Antigonéban. Tudom, hogy ocsmányul beszélnek benne és annyi undorítóság van benne, de kit érdekel? A sorozat zseniális, a készítők kétségtelen zsenik. Véleményük van az egész világról, és nem félnek elmondani. Ráadásul intelligensek, okosak, az egész sorozat intertextualitás. Az intertextualitás pedig a legnyilvánvalóbb jele a műveltségnek.
A karakterek: hát most magyarázzam mondjuk , hogy milyen Cartman vagy Mr. Garrison? Hát persze, hogy nem kell. Aki nem szereti, az meg szart kap és nem kakaót:)

5.Nip/Tuck/ Kés/alatt
A két amcsi plasztikai sebész kalandjai szintén alapvető kedvencem.Christian Troy és Sean Mcnamara  olyan férfiak, akik gyökeresen eltérőek mégis mindkettőben nagyon sok vonzó dolog van. Mondjuk nem járnék még véletlneül se egy Troy-félével (sanda gyanúm, h ő se egy énfélével:) mégis van benne valami nagyon hipnotikus, főleg akkor amikor a felszínes legyet is röptében külső mögül előbújik az ember, az igazi felnőtt férfi. Sean a megbízható, nála különösen élvezem, ahogy iszonyat gáz helyzetekbe kerül, mert az erős,felelősségteljes külső mögül előjön a bizonytalan, komplexusos, bizonyítani vágyó ősember. Ráadásul ebben is olyan katartikus, elképesztő jelenet tudnak lenni.


+1 Dexter
+1.1 CSI: Las Vegas
+1.1.1. Las Vegas (Jimmy Caan FOREVÖ)
+1.1.1. Simpson család (Do'h)
(Utálom a szabályokat:D)
 

Ígérem, hogy megpróbálom a Dolce &Gabbana és Louis Vuitton hegemóniát visszaszorítani, de ki fog bukni belőlem tuti. A oron következő ruhák gyermekded lelkesedésem, és kerekded szemű lelkesedésem alanyai.
Csak ismételni tudom magam: a Lanvinban nem lehet csalódni. Ez a két gyönyörűség már régóta kedvencem, tehát értékállók:)



Oscar De La Renta valahogy annyira nem szokott megragadni, mert ő is olyan, mint mondjuk Caroline Herrera. Nagyon szép, de semmi földöntúlian különleges.Azonban számra kell üssek, mert ez a ruha igazi telitalálat.

Ezt a Missoni jumpsuitot még Sophie Marceau-n láttam Cannesban, egy reklámfotózáson. A kezeslábas, avgy egybenadrág vagy mifene, amúgy is nagy kedvencem. Még kis tacskó voltam mikor nagy kedvencem Posh Spice ilyet viselt egy Spice Girls koncerten.
Én nagyon szeretem az erőteljes színeket, annak ellenére, hogy a fekete, az örök elegáns, illetve a monokróm is nagy szerelmem. Ezt a Diane Von Fürstenberg Pre Fall 2009 ruhát is el tudnám képzelni a szekrényemben lógni.
És befejezésként egy másik színpompás különlegesség.Blumarine 2009. Ez az egész kollekció nagyon jó amúgy, tele pasztell, de mégis vibráló, légis szépségekkel. Látszik rajtuk, hogy kényelmesek.

Amerika új Mickey egere szerepet kapott a kultikus Szex és New York mozifilm változatának folytatásában. Hát csak egy szó tónul az ajkamra: MIÉRT???
Mi lehet az az észérv, amey a készítőket arra késztette , hogy eztet beletegyék a filmbe. Jó, én tisztában vagyok vele, hogy a SATC mindig is híres volt arról, h a története vajmi kevés, a karakterek kidolgozatlanok, bár én teljes szívből imádom. Úgyis mondhatnám, hogy a sorozatot elfogadom minden esendőségével együtt, mint a Jóisten az embert az özönvíz után.:)
De hát Miley?????Ki lesz a következő?Rumer 'nemvagyokszépsetehetségesdehíresekaszüleim' Willis?boooooh

 

Minden tiszteletem a Meisteré, Karl Lagerfeldé, de azért az utóbbi időben el tudja magát ragadtatni. PL. Amikor olyan kijelentéseket tesz, hogy fogalma sincs ki az a Heidi Klum,de hogy nem topmodell az biztos, vagy ez a mostani finomság.
Karl Lagerfeld szerint az a vélekedés, miszerint a sovány modellek csúnyák és egészségtelenek az a kövér, chipsszel a tv előtt ülő háziasszonyoktól ered, mert igazából a divatvilágban mindenki sovány, tökéletes modelleket akar látni. Ezt a kijelentést azután tette, hogy egy magazin kitiltotta a nagyon sovány modelleket a hasábjairól és igazi nőket tesz mostantól be helyettük.
Lehet igazad adni az öregnek lehet hevesen tiltakozni. Nekem elég ha ad egy Chanel táskát és már a pártjára is álltam. Ha azt hiszi, hogy efféle dolgokkal meg tud vesztegetni, akkor nagyon jól hiszi:)

 

1. A harcias
Na itt még véletlenül se a fenegyerekre, vagy a macsóra tessék gondolni. Az afféle nyámnyila keménylegények nem jönnek be. Nem szeretem a kakaskodó, kötözködő, ámde udvariatlan, patriarchális férfiakat. Ez a típus vad és harcias, már-már hirtelen.Viszont tiszteli az alapvető értékeket és ami fontos, nagyon jó szíve van. Tökéletes példa erre Santino Corleone. A nagypofájú, laza, erőteljes, 150 százalék tesztoszteron férfi, aki azonban sose bántana nőt vagy gyereket, s mint tudjuk gyerekkorában, bár nagy csibész volt, mégis befogadta a hontalanul, árván lézengő Tom Hagent, s amikor Tomot elrabolta Virgil "Török" Solodzo mély testvéri szeretettel aggódott érte. Annyira meg tud fogni, ha valaki férfias mégis emberi.És cseppet sem kisstílű.

2. A csendes határozott
Az a férfi, akitől távol áll a harsogás, a harciaskodás (lsd előző típus, mondtam h fennáll nálam a précox lehetősége:D). Aki csendes precizitással dolgozik és él. Aki nem beszél állandóan, de amikor megszólal, akkor tökéletesen eltalálja, mit kell mondani. Tudja, mit miért tesz, céltudatos, tehetséges, ellentmondást nem tűrő. Emellett mégis a szeretteit óvja félti, és annyira szívdöglesztő, mikor egy ilyen férfi olyat tesz, amiből süt a szerelem, az odaadás, mert ez amúgy olyan idegennek tűnik az alaptermészetétől.Erre a típusra aduászaim: Tom Hagen, a csendes, precíz és Micheal Corleone, a csendes, ellentmondást nem tűrő.

3. Az alkotó zseni
Félreértés ne essék, nem a lézengő ritter, hobó életművészekre gondolok. Ó nem. Hanem a a tehetséges MŰVÉSZ.Aki képes alkotni, aki más aspektusban szemléli a világot, mint az átlagember. Akit elképesztően lehet tisztelni és akiért lehet könnyes szemmel rajongani.
Tökéletes példa erre a világ egyik valaha volt legjobb táncosa Mikhail Barysnikov vagy a divatzseni Roland Mouret.


 

Hát végre, de jó!
Igazából én már annyira kívánom, hogy magyar film benne legyen a "legjobb" ötbe, hogy szinte a számban érzem az ízét. S úgy érzem, hogy Goda Kriszta filmjével erre van esély. Nézzük miért:
1. Mert elképesztően jó film, fantasztikusan eredeti történettel.
2. Mert ugyan érezhető rajta a "magyar film" jellegzetessége, mégis lehet érteni. A magyar filmek, a magyar sajátosság, életérzés átérzése, dekódolása az a fő ok, véleményem szerint, amely hátránya a magyar film széleskörű sikereinek, de pont ez a speciálisság az előnye is. Lényeg, hogy nagyon érezni kell, érteni kell, hogy honnan , miből nőnek ki a magyar filmes alkotások. A Kaméleon gondolatvilága viszont átélhető anélkül, hogy ismernék a "nagy magyar valóságot".
3. Az amit Nagy Ervin és Kulka János színészileg nyújt, azért kapásból járna egy-egy Oscar.
4. Az efféle érzelmi, párkapcsolati téma, a megcsalás, a szélhámosság az nagyon nyerő Hálivúdban. Más kérdés, hogy Goda Kriszta filmje egy roppant színvonalas és átszellemült munka erről a témáról.

Az, ami esetleg hátránya a film sikereinek, megint a jellegzetes "magyarságból" fakad, ez idegen az amerikai életérzés szempontjából: ez pedig a happy end hiánya. Amikor Hollywood Antal Nimródot rákényszeríti, hogy az Elhagyott szoba végén a leszúrt férj mégis életben maradjon, pláne egy olyan filmben, amiben tényleg adekvát, hogy hullanak, mint a legyek, ott bizony minden történetnél várják a happy endet. Hát itt nincs efféle feloldozás, de úgy hiszem, hogy az tönkre is tette volna a szép, metaforikus bfejezést, s talán az egész filmtől idegen lett volna.A Kaméleon úgy jó, ahogy van.
Mondjuk nem lesz egyszerű a legjobb ötbe bekerülni, mikor speciel pl. az olaszok egy Guiseppe Tornatore filmet indítanak.
Na mindegy, majd meglátjuk. A vak is ezt mondta.


 

Minden lány ábrándozott már arról, hogy hogyan és főként miben fog férjhez menni. Hát nálam ez a kérdés még a jövő kétes homályába vész, de elképzeléseim a miben-t illetően nekem is vannak. Bennem belső vita is folyik, ahol a konszolidált, letisztult, posh énem és a burjánzó, rokokó oldalam harcol egymással. Nézzük miféle lehetőségek ragadták meg a figyelmemet:
1. Barokkos túlzás:
Igazából a Csajok háborúja c. bődületes baromság egyetlen pozitív hozadéka az a gyönyörű esküvői ruha volt, amit Kate Hudson viselt a filmben. A szépséget Vera Wang tervezte

2.A letisztult forma:
Valami egészen egyszerű, amit az ember fantasztikusan friss, üde sminkkel,  és különleges kiegészítőkkel dobhat fel. Egy siluetteruha (Victoria Beckham első kollekció)+derékon selyemöv (rózsaszín vagy babakék) ha rószaszín akkor megy hozzá ez az elképesztően könnyfakasztó Christian Lacroix szandál. Apró fejdísz, semmi bonyolult frizura.Flawless

3.Hírességekről lopva:
Az nyilvánvaló, h semmi olyat nem akarok magamon, ami olyan klasszikus, mondjuk gondolok itt a középső újra ráhúzott karkesztyűre vagy a hegyes orrú zárt cipőre.
Ruhák tekintetében nagyon tetszett Portia De Rossi esküvői ruhája, bár úgy hiszem nem feltétetlen az én fizikumomra van kitalálva. Nagyon tetszett még Pink ruhája is, ami kész csoda, mert az a nő nem is ízlésficam, hanem ízléstörés.

4. Maszkulin
Valami miatt a nadrágos fazon is nagyon tetszik, mert igazából egy jó nadrágos-kosztümös összeállítás elképesztően nőies tud lenni.
Victoria Beckham Némethonban, egy promóciós turnén viselte ezt az összeállítást, és nyilván fehérben és nyilván finomítva, de hogy káprázatos és egyedi az biztos.